(a szerkesztő által rövidített változatban).
Ez itt a mese, eredeti hosszában:
Különös dolgok történtek a napokban a Kukucska utcában.
Lent, a 27-es számú ház első emeletén lakott Peti, aki második osztályos volt. Amint egy napon hazafelé tartott az iskolából, talált a járdaszegély melletti fűben egy ceruzát. Első látásra teljesen hétköznapi ceruza benyomását keltette, olyanét, amilyet fillérekért lehet kapni bármelyik papír- és írószerboltban.
Peti mégis megörült neki, felkapta, és gyorsan a zsebébe dugta.
A buszmegállóhoz közeledve arra gondolt, hogy megkérdezi a lámpánál ácsorgó kisfiút, véletlenül nem hagyott-e el egy közönséges ceruzát, de abban a pillanatban lefékezett előtte a busz, ő pedig sietve felszállt, és megfeledkezett az egészről.
Hétvégén édesanyja mosáshoz készülődött, és megtalálta Peti nadrágzsebében a ceruzát.
- Fúj, milyen ócska, ronda ceruza! Mióta rágod ilyen csúnyán a ceruzáidat? – kiáltott be a szobába Petinek, de ő nem válaszolt, mert amikor képregényt olvasott, akkor az ilyesféle kérdések egyik fülén bementek, a másikon meg kijöttek.
Anya megfogta a ceruzát, és letette az előszobaasztalra. Amikor estefelé apa hazaért a munkából, nem mulasztotta el megjegyezni, hogy „az én koromban még körmöst osztogattak az iskolában, ha észrevették, hogy rágcsáljuk a ceruzánkat”, és gyorsan megfeledkeztek róla.
Egy napon aztán elkezdődtek a különös, megmagyarázhatatlan dolgok a Kukucska utcában.
Először apa telefonja tűnt el nyomtalanul, majd megkerült nagy sokára, de kitörlődtek belőle a telefonszámok. Hosszas keresgélés után Jolánka néni találta meg a ruhásszekrényben, a régi ruhák között. (Jolánka néni gyermekfelvigyázó volt, aki gondját viselte Petinek, amikor a szülei dolgoztak, vagy színházba mentek). Aztán anya határidőnaplójában jelentek meg a furcsábbnál furcsább bejegyzések.
Például, hogy „fodrász”, hétfő, 11.30. Anya nem tudta mire vélni a dolgot, hiszen pénteken járt fodrásznál, meg délelőtt amúgy is mindig dolgozik, de mit volt mit tenni, ha be van írva, akkor az biztosan úgy is van, úgyhogy elkérezkedett a munkahelyéről, és elment a fodrászhoz. A fodrász értetlenül bámult rá, amikor megjelent nála, de azért újra megfodrászolta anya frizuráját, és így anya szebb lett, mint új korában.
Péntekre meg az volt beírva, hogy ”szülői értekezlet”, 8.30, ami azért volt a nagyonnál is sokkal gyanúsabb, mert ki hallott még ilyet, hogy tanítási időben legyen a szülői értekezlet! Anya dohogott is egy kicsit, hogy ejnye-bejnye, meg nahát, nahát, de azért megint csak elkérezkedett a munkahelyéről, és elment Peti iskolájába. Amikor bekopogott az osztályterembe, javában folyt a magyaróra, és az egész osztálynak kikerekedett a szeme, még a tanító néninek is.
Apa komolyan aggódni kezdett anya egészségi állapota miatt, és felajánlotta, hogy ezen túl esténként majd ő mosogat, hátha akkor anya többet tud pihenni. Ettől meg úgy látszik apa lett sokkal rosszabbul.
Egyfolytában megtalálhatatlan helyekre rakta a dolgait: néha napokig keresték a slusszkulcsot, vagy a szemüveget, s amikor már kezdett apa szakálla befelé nőni az idegességtől, az akváriumban vagy a csilláron lógva találták meg őket. Apa egy napon elhatározta, hogy kideríti, mi történik a lakásban, míg nincsenek otthon. Reggel úgy tett, mintha elindult volna dolgozni, majd miután anya és Peti is kiléptek a házból, csendben visszaosont a konyhaablakon keresztül. Kis híján beleesett a bableveses fazékba, amit anya aznap reggel főzött, és még ott gőzölgött az ablak alatti tűzhelyen. Az előszobában halk neszezést hallott, mintha molyok táncoltak volna egy vékony selyempapíron. Beosont az előszobába, odalépett az asztalhoz, de az összerágott ceruza helyén csak egy sebtében kitépett noteszlapot talált. Rövid üzenet volt rajta, kesze-kusza, ügyetlen betűkkel:
„Elnézést a kellemetlenségekért, slusszkulcs a mélyhűtőben, szemüveg a mosdókagylóban.
Ágyő!
Szerető Cerkájuk.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése